Szivárvány? Szeretem!

Szivárvány? Szeretem!

Szivárvány? Szeretem!

Egy 2012-es Dodge-ot vezetek. 7 személyes, Litvániából hozta be a férjem, 2016-ban. Egy litván bácsi valahogy átfuvaroztatta az USA-ból, biztos szanaszét volt törve, helyrerakta, és egész jó pénzért eladta nekünk. Tehát öt éve a családunk hordozója, én annyira szeretem, amennyire egy ilyen eszközt csak lehet, bár nem neveztem el és nem becézgetem, nehéz lesz majd egyszer megválni tőle, mert tökéletes nagycsaládos jármű. Kényelmes, jó elrendezésű, automataváltós és van benne egy lehajtható képernyő a második üléssor felett, középen. Ezen mennek a mesék, mesék DVD-ről. Mehetnének amúgy USB-ről is, de tele vagyunk DVD-kkel, ezért inkább azokat váltogatjuk: Aranyhaj, VUK, Kockásfülű Nyúl, Jégvarázs, Lúdas Matyi, Balto, idegesítő Gyerekmondókák és persze Eperke, Itt van eljött Eperke, meg a másik az újabb verzió, aminek a főcímdala már egészen más, azt nem fújom kívülről, kivéve, ha elindítom, mert akkor együtt vonyítom a lányokkal. Egyféle mesét hetekig hagyunk bent, aztán megunják, és cserélni kell. Most már régóta Eperke fut, méghozzá a 2003-as Jelmezbál című. Ebben megpróbálják eljátszani a leghíresebb meséket, az Eperpipőkébe beletörik a bicskájuk, mert a mostohanővéreket játszó barátok képtelenek gonoszok lenni, és nem éjfélre kell hazaérnie a bálból, hanem már 8-kor, merthát alvásidő. A folytatásra csak most lettem figyelmes, én ugyanis sofőrként nem látok semmit a meséből, csak hallom, így például sokáig fogalmam sem volt, hogy a Jégvarázsban hova tűntek Elza és Anna szülei, mert a szélsüvítésből és a hangeffektusokból nem vettem le, hogy hajótörést szenvedtek.

Eperkének ezen epizódja viszont kifejezetten érdekes, nem is tudom, le merjem-e írni, mert rögtön betiltják. A másságról és annak elfogadásáról szól, az egymás felé irányuló nyitottságról, kedvességről, az idegenek befogadásáról és a vendégszeretetről. Csupa lózung, amiről vitakoztni kell, és ami mentén újfent sikerült megosztani a társadalmunkat, átlátszó, együgyű módon, de sikerült.

Eperkéékhez ebben a részben egy új jövevény érkezik, nem fogjátok elhinni, mi a neve: Szivárvány! Mindenki nagyon lelkes, hogy lesz egy új barátjuk, kivéve Mentaszörpöt, aki az elejétől fogva ki nem állhatja, na miért? Mert más. Ezt egy dalban el is magyarázza, szerinte ugyanis tűrhetetlen, hogy valaki más legyen, mint ő, mást szeressen, máshogy beszéljen, mást egyen, mást igyon, más legyen a haja, máshogy éljen, et cetera. Eperke persze ki van készülve, és a többiek is, mert a ők nem Fideszesek, viszont nyitottak Szivárványra, alig várják, hogy összebarátkozzanak vele, pedig az ételt falásnak mondja, és mivel tengerész, ezért sok halat eszik, amit Mentaszörp utál. Mentaszörp nyíltan vállalja kirekesztő magatartását, és azt sem bánja, hogy Szivárvány meghallja, hogy miket beszél róla. Szivárvány már fogja a sátorfáját, párdon húzza a horgonyt, hogy elhagyja a terepet, de Eperke nem engedi és kifundál valamit. Ez lesz a Jelmezbál.

A Jelmezbálra mindenki hivatalos, Mentaszörp is nagyon örül, egyrészt, hogy elűzte Szivárványt, másrészt, hogy buli van. Csak akkor koppan, amikor szivárványszínűre festett stadionba tartják a rendezvényt – ja mégsem, hanem amikor a bálon mindenki Mentaszörpnek öltözik, és mindenki azt csinálja, amit ő. Így nem jut neki se mentaszörp, se mentafagyi, se mentás torta, hisz, ha mindenki ugyanolyan, és ugyanazt szereti, akkor az egyrészt nem kifizetődő, másrészt rohadt unalmas és zavaros. Nagyon elszontyolodik, és rájön, hogy mekkora idióta, és igaza van mindenki másnak, aki nem utálkozik. Sűrű bocsánatkérések közepette megköveti Szivárványt, aki persze megbocsát, és gondolom, hogy mindenki megöleli egymást, mondom, nem látom igazából, mi történik, de az biztos, hogy a szeretet a megoldás, no és a nyitottság meg az elfogadás, esetleg némi kíváncsiság.

Szerintem kénytelen leszek azt mondani a lányoknak, hogy más mesét ezentúl nem nézhetnek a kocsiban, beragadt a készülékbe, mert ha napjában kétszer-háromszor látják, hogy mi a normális, emberi viselkedés, akkor talán ebben az országban is lesz legalább még 4 lány, aki tartja a frontot tolerancia terén. És persze azt sem bánnám, ha rászoknának az este 8-as lefekvésre.  

Ui.: Aki nem érti az iróniát, természetesen nem fogom kényszeríteni a gyerekeimet arra, hogy ezt az egy mesét nézzék 18 éves korukig, szerencsére még van pár, ami arról szól, hogy miért jobb nyitottnak lenni a másságra. Ezeket a következő cikkeimben fogom feldolgozni (például a Trollokat a világ körül!). Ha találkoztok ilyen mesével, vagy van saját kedvencetek, írjátok meg a Redelle Facebook oldalán!

Facebook Comments